A neves belga írónő elementáris erejű dokumentumregénye misszionárius bátyjáról, aki a békés, keresztény országnak tűnő Ruandában szolgál, amikor 1994-ben kitör a hutuk és tuszik közötti véres törzsi háború. Az érthetetlen öldöklés közepette a „fehér atya” a megbékélést hirdeti. A nem vallásos írónő a bizonyára sokak számára túlzott naturalizmussal megírt regénye végén döbbenten áll meg bátyja életpéldája előtt, talán magában is melengetve már a hit csíráit.